#4
Facsemetét mindenkinek!
Mi ez már megint, azok a fránya zöldek már ide, az ajándékozási rovatba is betették a lábukat? Szó sincs róla, csupán a cikk szerzője nem tudott megfelelőbb címet kitalálni.
Először az "Én kis kertet kerítek, benne kis fát ültetek..." jutott eszébe, de ezzel nemcsak az lett volna a baj, hogy túl hosszú, hanem az is, hogy a kedves olvasó talán azt hitte volna, hogy arról akarjuk meggyőzni, hogy jó ötlet saját stílusú népdalfeldolgozást kazettára felénekelni és ezt ajándékba adni. Hát, annak semmiképp, akit szeretünk.

Ilyen hosszú bevezető után rátérhetünk az ajándékötletre. Ültessünk fát a szülinapos tiszteletére! Higgyék el egy olyan embernek, aki ezt már kipróbálta, hogy kevés ennél szebb ajándék van. Legjobb barátnőmnek 5 évvel ezelőtt egy fát ültettem a kertünkben. Ott, a fa mellett köszöntöttem föl. A kis cserfacsemetét azóta többször visszavágtuk, de már így is gyönyörű kis kamasz fává cseperedett. Amikor barátnőm nálunk jár, mindig büszkén és szeretettel nézi meg fáját: mennyit nőtt azóta, mióta utoljára látta. Ha valakinek nincs kertje, annak sem kell lemondania erről az ötletről, hiszen akár egy közpark szélére, akár egy közeli zöld területre, rétre, erdőszélre, folyópartra is lehet fát (vagy legalább egy kis bokrot) ültetni. Ebben az utóbbi esetben viszont a faültetés kalandját éljük át együtt az ünnepelttel. Szülinapja alkalmából adjunk egy ásót a kezébe, sétáljunk el vele a kiválasztott helyre, és ültessük el együtt a kis fácskát vagy bokrot. Innentől kezdve biztosan ő is kötődni fog ehhez az „élőlényhez”, aki az ő tiszteletére nőhet majd nagyra. (Ha a parkőr meg nem kerget minket. Vagy a zöldek, mert azt hiszik, kivágni akarjuk a fát.)
Páratlan érzés, amikor egy terebélyes fa árnyékában hűsölve elmondhatjuk: ezt a fát nekem ültették!
Tetszett a cikk? Küldd el az ismerősődnek!Hozzászólok!