Nem szégyen bevallani, hogy sokan idegenkednek a komolyzenétől. Maguktól sose tennének be a lejátszóba komolyzenei CD-t, az operát messziről elkerülik, a Bartók Rádión is továbbnyomják az autóban a keresőgombot.
Erről a viszonyról nem feltétlenül ezek az emberek tehetnek, sajnos gyermekeink zenei neveltetése - a miénkhez hasonlóan - nem visz közelebb a komolyzenéhez. A baj az, hogy ha mégis úgy döntünk, hogy megpróbálunk megbarátkozni ezzel a műfajjal, nem tudjuk, hogyan kezdjünk hozzá. Olyan ez, mintha elénk tennének egy étlapot, úgy hogy kenyéren kívül még sose ettünk mást. Az ilyen szájat fokozatosan kell hozzászoktatni az ízingerekhez, lehet, hogy kezdetben egy kis vaj és sajt is elég, és nem ajánlatos chilis ráksalátával indítani. Így van ez a komolyzenével is. Először könnyű csemegékkel kell kezdeni, Schönberget ráér később is megszeretni.
Ma már bármelyik nagyobb zenei boltban lehet komolyzenei válogatás-CD-ket kapni, ezeken a legnépszerűbb nyitányok, áriák, vonósnégyesek, zongoraversenyek vannak csokorba gyűjtve. Egy ilyen válogatás-CD remek ajándék is lehet, de ha magunkat lepjük meg vele, az is jó. Így apró lépésenként lehet megismerkedni a legismertebb művekkel: bármilyen hihetetlen, nemsokára magunktól felismerjük a Varázsfuvola, a Diótörő, az Aida vagy a IX. szimfónia egy-egy dallamát. Ha pedig még egy komolyzenei hangverseny- vagy operabérletet is mellékelünka CD-csomaghoz, hamarosan zuhanyozás közben is híres áriák dallamait fogjuk fütyülni.