Ez az óriási metropolis remek étvágygerjesztő mindahhoz, ami Közép-Amerika. A színek, és dallamok, a kultúrák keveredése, a zajok, a por, a beláthatatlan terek és végeláthatatlan utcák, kaktuszok, az izzó kövek és a Mária-szobrok. Ráérős emberek és pörgős mariachik. Egy-egy életkép egy-egy jellemző motívum.

Legendás Mexikóváros lakosainak száma is. Günther Grass Mexikóban járván feltette a szokásos turista-kérdést: „Hány lakosa van Mexikóvárosnak?” A válaszba beleszédült: „16 és 18 millió között”. Csak a különbség a két becsült szám között majd’ akkora, mint Grass városának, Berlinnek egész lakossága – írta Juan Villoro.

Egyes számítások szerint a lélekszám eléri a 30 milliót is, a külterületekkel együtt.

Ami viszont nem csak becslés, hanem tény: Mexikóvárost a világ legszennyezettebb településének tartják. A nyomorúság szemmel tátható: porfelhőbe vesznek a városnegyedek, beláthatatlanok és szinte beutazhatatlanok a távolságok. A város olyan, mint egy gigantikus labirintus. Talán nem is él olyan ember, aki ismerné, és talán még nem találták fel azt az iránytűt sem, amely útba igazítana. Még a hivatásos sofőrök is csak az alapján tudják beazonosítani az utcákat, hogy mihez vannak közel. A szmog szemmel látható.

A város polgármesteri hivatala nemrégiben húsz, hibridrendszerű elektromos taxit állított üzembe, melyeket később még nyolcvan jármű követ az ötszáz éves történelmi városmag védelme érdekében. Azt szeretnénk elérni, hogy a történelmi városnegyedben a járműforgalom helyett a gyalogos forgalom legyen a jellemző. Hátha kisebb lesz a szmog és elviselhetőbb lesz a lét.

Mexico City azon kevés városok egyike, amely minden nyűge, élhetetlensége mellett kitartóan dacol az idő múlásával. Büszkén vallja magát három kultúra őrzőjének. Békésen él egymás mellett az indián, a spanyol és a mexikói kultúra.

Ha a városoknak van lelkük, akkor Mexikóvárosban kétség kívül a történelmi belvárosban, a Plaza de la Constitución, az Alkotmány tere alatt lakozik. Hajdanán ugyanis itt volt az azték főváros, Tenochtitlán központja. Amikor 1519 novemberében a spanyol Cortés előrenyomult a völgyben, a földgáttal körülvett városban mindössze 300 000-en éltek. A spanyolokat elbűvölte a temérdek szépség, a hely gazdagsága és nem utolsó sorban az aztékok aranya. Az uralkodó, Montezuma isteneknek tartotta a hódítókat, akiknek megjelenését a papok megjövendölték. Az aztékok csak későn ismerték fel a "vendégek" mohóságát. A spanyolok szörnyű mészárlást rendeztek a lakosság között, kifosztották és lerombolták a fővárost. Cortés Montezuma palotájának alapjaira építtette fel rezidenciáját. A lerombolt azték épületek helyén keletkezett területen emelték az "alkotmány palotáját" melyet később egy befejezetlen emlékmű talapzatáról El Zócalónak ('talapzat') neveztek el.

Tenochtitlán maradványait ma már teljesen elfedik a modern Mexikóváros épületei. Nemrég a Zócalo északkeleti sarkánál sikerült feltárni a Templo Mayor alépítményének egy részét, melyet az Esőistennek és a Háború istenének szenteltek anno.

Az Alkotmány teret tekintélyes épületek övezik. Itt áll Latin-Amerika legnagyobb barokk katedrálisa, a Catedral Metropolitana és a Diego Rivera híres falfestményeivel díszített kormányzói palota is, melynek bal oldali épületszárnyában a Benito Juarez Múzeum működik. A múzeumban Juarez használati eszközeit, a reformháborúval és a köztársasággal, alkotmánnyal kapcsolatos dokumentumokat állítottak ki. Szomszédságukban kecsesen elegáns spanyol gyarmati stílusú magánházak és templomok vonzzák a tekintetet. A totális kulturális eklektika, amely oly jellemző az egész városra.

Hőseikre is roppant büszkék a helyiek, előszeretettel nevezik el utcáikat róluk. Az amúgy is lehetetlen tájékozódást tovább nehezíti, hogy kismillió Guía Roji, Zpata, Juárez és Hidalgó utcát találunk a térképen. A nagy kereszteződések közepén szobrok, emlékművek vonják el az amúgy is őrült vezetők figyelmét.

A város kiterjedéséhez képest egyébként elenyésző számú nevezetességgel rendelkezik, így viszonylag könnyű azt a pár látnivalót megtalálni. A helyiek többsége beszél angolul, és szívesen elkalauzol minket bármely nevezetességhez. Feltétlenül nézzük meg az azték piacteret, az Alamedát, a város legnagyobb parkját, a Bosque de Chapultepecet. A szövevényes parkban állatkert és csónakázó-tó is várja a pihenni vágyókat. A kultúrfitness programra vágyókat a Habsburg-stílusú Chapultepec-kastély invitálja a park mélyén. A kastélyban működik a Nemzeti Történelmi Múzeum valamint az Embertani Nemzeti Múzeum is. Ugyan több óra kell a múzeum bejárásához, de aki nem sajnálja az időt, az maradandó élménnyel gazdagodik a páratlan leletek láttán.

A város északi részén található Közép-Amerika legnagyobb katolikus zarándokhelye, Guadalupe, ahova minden decemberben több százezren látogatnak el. 2004-es mexikóvárosi adatok szerint csak december 9 és 12-e között tízmillió zarándokot fogadott. Guadalupei Szűzanya a Guadalupei bazilikában őrzött 16. századi Szűz Mária ikon, Mexikó legismertebb szimbóluma. A mexikói mindennapok része: a kép házak utcai oldalán és belső falán ugyanúgy gyakran látható, mint a templomi és házi oltárokon, vagy használati tárgyakon.

Az országnak rengeteg nemzeti és egyházi ünnepe van, szinte minden hónapra jut egy, így az év bármely szakában látogatunk is ide, biztos lehetünk benne, hogy belebotlunk egy fiesztába vagy karneválba.

Az étkezés is kiemelkedő helyet foglal el mexikói kultúrában. A mexikói konyha alappillérei: a tortilla, a bab és a chilli. Kedvelt italuk a gyümölcsös jugos, amelyet a helyiek tequillával koktélként fogyasztanak. Remek éttermeket találunk a Zona Rosaban, a Rózsanegyedben, ahol a több száz éves épületek és a mariachik dalai bevezetnek az igazi Mexikó mindennapjaiba.