Száraz tények
Vagy mégsem?
Szavazatoddal Te is befolyásolhatod, hogy ez a cikk bekerüljön-e a Kihagy6atlanok névsorába!
Telnek-múlnak az évek, és az ember szinte szakadatlanul az ajtónállót figyeli. Megfeledkezik a többi ajtónállóról, és úgy véli, hogy bejutásának egyetlen akadálya ez az első. Átkozza a szerencsétlen véletlent, az első esztendőkben kíméletlenül és hangosan, később, amikor megöregszik, már csak maga elé morog. Gyerekessé válik, és a hosszú évek alatt, míg az ajtónállót tanulmányozza, prémgallérján még a bolhákat is megismerte, kérleli a bolhákat is, segítsenek neki és bírják jobb belátásra az ajtónállót. Végezetül meggyengül szemevilága, és nem tudja, valóban sötétedik-e körülötte, vagy csak szeme téveszti meg. Igaz, hogy a sötétben most felismer egy fényességet, mely olthatatlanul tör elő a törvény kapujából. Most már nem él soká. Halála előtt az elmúlt idő minden tapasztalata egy kérdéssé gyűlik össze fejében. Ezt a kérdést még nem tette fel az ajtónállónak. Int neki, mert merevedő testét már nem tudja fölegyenesíteni. Az ajtónállónak mélyen le kell hajolnia hozzá, mert kettejük között a nagyságkülönbség alaposan megváltozott a vidéki ember hátrányára.
Az vesse az első követ az igazságszolgáltatásra, aki el is találja azt. Vagy megtalálja. Josef K. nem vet követ perbe fogóira. A lelkiismeretes banki cégvezető különös bűntudata megelőzi magát a bűnt. Olyan törvény alapján ítélik el, melyet ugyan nem ismer, de rövid és céltalan védekezés után mégis bűntudatot ébreszt benne. A törvény kifürkészhetetlen és teljesíthetetlen, s ha mégis bűntudatot ébreszt, akkor annak valami egészen más oka van. A regény töredék, épp ennek az indoklása maradt ki belőle. A per szövegének működése ezáltal csak tökéletesebb lesz.
Josef K. arra ébred, hogy ismeretlen alakok letartóztatják egy számára ismeretlen törvényre hivatkozva. Dühös és kapkod, mint amikor az ember forgalmi dugóba szorul és halaszthatatlan kötelezettségeire hivatkozva próbál érvényt szerezni keserű meggyőződésének, mely szerint neki mindenképpen jogában áll ebből a helyzetből azonnali hatállyal kikerülni. Visszakerülni az általa ismert és ellenőrizhető világba, ahol őt törvények és igazolványok védik. Idővel azonban belenyugszik helyzetébe, és ami a legrosszabb, bűntudatra ébred. A titokzatos végrehajtók pedig bürokratikus gonoszsággal keringeti aktáit mindaddig, míg alá nem veti magát az ismeretlen akaratnak. A vád tárgyának elvész a jelentősége, Josef K. fölismeri, hogy személye nem makulátlan, bűnösnek tartja magát. Szűcs-Búzási Ágota