Hajótörésének negyedik évfordulójára Robinson nem mindennapi férfiú képét nyújtotta: ruhája leszakadt már róla, állatbőrökbe öltözve járt, hatalmas szakállt növesztett, és puskát, távcsövet, sőt napernyőt is hordott.

Alapmű. Robinson Crusoe a serdülő ifjúság különösen kedves regénye, a felnőttek személyes ismerőse. Az irodalom panteonjában valahol Odüsszeusz mellett helyezkedik el. Jelentősége felbecsülhetetlen, mert nemcsak a polgári társadalom kialakulásának mítoszát, hanem a realista regény műfaját is megteremtette. A történet az emberi leleményesség minden nehézséget lebíró erejét példázza.

Erőteljesen angol és erőteljesen polgári mű. Olyan olvasóknak íródott, akik szorgalmas, komoly, templomba járó emberek, és épp elkezdtek rádöbbenni, hogy az újonnan felfedezett földrészeket értelemmel, akarattal és szilárd erkölccsel birtokba lehet venni. A legnagyobb kaland a világ meghódítása. A feltörő új uralkodó osztályról van szó, a polgárságról, akik annyira józanok, hogy igaz történeteket akarnak olvasni, mert a megélhetésért zajló szívós harcukban megérezték a tények hatalmának ízét. Defoe praktikus elme lévén, kitűnő érzékkel szolgálja ki ezt az igényt, amikor történeteiben a legapróbb részletek körülményeiről is beszámol, a hitelesség kedvéért. Az igazság tálalása nála annyira hiteles, hogy statisztikailag még a valóság valószínűségét is túlszárnyalja. Ez a realista regény lényege.

A Robinson témáját egy napihír adta. Egy angol tengerész egyedül maradt életben, amikor a vihar összetörte hajójukat, kivetődött egy puszta szigetre, ahol négy évig élt, amíg egy arra járó hajó rátalált és felvette. A valóságos történet a rossz nyelvek szerint sokkal regényesebb volt, csak Defoe abból bizonyos adatokat elvetett. Ártott volna a valóság illúziójának. Robinsonja hajótörés következtében egy lakatlan szigetre sodródik, ahol teljesen egyedül képes lesz reprodukálni a civilizációt, a polgári társadalom kicsinyített mását. Leleménnyel, fizikai és erkölcsi erővel győzi le a káoszt, hogy bebizonyítsa, a jó polgárember, aki ez esetben kereskedő, minden körülmények között nagyszerű. Társa is adódik, Péntek, akit a korízlésnek megfelelően csak szolgaként tud elképzelni. Péntek megbecsült segítőtársa urának, a fehér ember fölénye előtt hódolattal, csodálattal hajt fejet.

Robinson kalandvágya nem romantikus ösztönből táplálkozik, hanem jól megfontolt terven alapszik: a tengerentúli kalandozást a vagyonszerzés veszélytelen módszerének tekinti. Számkivetettségében egyetlen percet sem tékozol szomorkodásra, jóllehet nehéz helyzetbe kerül. A teremtő munka életkedvet, önbizalmat és erőt ad neki, céljától nem távolítja el. Ez a töretlen optimizmus és tettvágy teszi a regényt a polgári erény példázatává.