Száraz tények
Vagy mégsem?
Szavazatoddal Te is befolyásolhatod, hogy ez a cikk bekerüljön-e a Kihagy6atlanok névsorába!
Don Quijote aztán nem teketóriázott, hanem azonnal elvonult a bakkalaureussal és a plébánossal, s röviden elmondta nekik, hogyan győzték le, s miképp kötelezte magát, hogy egy álló esztendeig ki nem mozdul a falujából; fogadalmát szó szerint meg is akarja tartani; s nem vét ellene egy hajszálnyit sem, amint kóbor lovaghoz illik, mert a kóbor lovagság szigorú törvényei ilyen pontosságra kötelezik. Elmondta még, hogy ebben az esztendőben pásztoréletet szándékozik élni, s a mezők magányában akar tartózkodni, hogy szabadjára ereszthesse szerelmes érzelmeit, míg a tisztes, erényes pásztorfoglalkozást gyakorolja. Felkérte barátait, ha nincsenek nagyon elfoglalva, s más fontosabb teendőjük nem akadályozza őket, csatlakozzanak hozzá, majd ő vesz juhokat, nyájat elegendőt, hogy méltán viselhetik a pásztor nevet. Afelől is megnyugtatta hallgatóit, hogy ő már elintézte a legfontosabbat, mert már mindnyájoknak olyan neveket adott, hogy kívánva sem lehetne jobbakat találni.
Mi a valóság: amit mi látunk, vagy ami minket lát? Érzékeny jószág, ha beköltözik az ember lelkébe, a rossz nyelvek képzeletnek hívják. Cervantes hősének képzelete a legmodernebb érzések közül való. Csodára éhes lelke rávetül a külvilágra, a világ prózai látványa tekintetében látomássá növekedik. Álomszép középkori lovagregénnyé, amelynek szükségszerű tartozéka, hogy gonosz varázslók ellenállásába ütközzék, akik lovagi hírnevét akarják tönkretenni. E varázslók ezúttal a többség által képviselt valóság képviselői. A Búsképű Lovag, ha úgy tetszik, a valóságot szubjektivizálja, amikor a fejében tobzódó lovagregények eszméit a gyakorlatban óhajtja végrehajtani, gyengéket és védteleneket segítve, a középkori kóborlovagok példájára.
A kalandregény a műfaj történetében fordulatot hozott, mert fölhívta a figyelmet arra, hogy a regény nemcsak kitalált eseményekről szólhat, "tartalma, ötlete annál jobb, minél valószerűbb". A tizenhatodik században meghökkentő lehetett e mondat, mely a művet tarkító betétnovellák egyikében hangzik el, amikor a szereplők a kocsmában mesélgetnek egymásnak és kritizálják a hallott történeteket. A manchai lovag csavargásai már realisztikusak, az író a modern érzésvilág bemutatására is vállalkozik. A saját eszme és valóság közötti feszültség ábrázolása újkori jellegzetesség.Szűcs-Búzási Ágota