#47
Cyrano de Bergerac – Orrhosszal vezet a romantikában
Nem meglepő, hogy a francia irodalom remekeit is előszeretettel viszik celluloidra, a többség számos feldolgozást megért már. Az viszont érdekes, hogy hiába Victor Hugo Nyomorultak című klasszikusa, Paul Féval A púpos vagy Alexandre Dumas A három testőr című kalandja, no meg Choderlos De Laclos Veszedelmes viszonyok névre keresztelt intrikákkal teli remeke, elsőként Edmond Rostand hőse, Cyrano került színes, pontosabban színezett filmre – 1900-ban.

Csúf ember ne szeressen széplányt, vagy ha mégis, akkor csak távolról és titkon. Cyrano veszte a vonzó Roxane, aki viszont a nagyorrú kardforgató egyik jóvágású kadétjába szerelmes. Csakhogy bármennyire is sármos a legényke, érzéseit nem képes szavakba önteni, így az ígéretesnek induló kapcsolat már az elején léket kaphat. Még szerencse, hogy a külcsínben kevésbé, ám belbecsben annál inkább erős Cyrano felajánlja önzetlennek tűnő segítségét, s bár elég bizarr a helyzet, az ifjú nevében írt szerelmes leveleiben végre kiöntheti a szívét. Roxane-ra azonban más is pályázik, s a háború sem kedvez a furcsa szerelmi sokszögnek.
Az elmúlt bő száz évben olyan színművészek kelthették életre az éles nyelvű és éles pengéjű címszereplőt, mint Kevin Kline, Klaus Maria Bandauer, Christopher Plummer, José Ferrer vagy éppen Gérard Depardieu. Utóbbit ráadásul Oscarra is jelölték erőteljes alakításáért, s bár Jean-Paul Rappeneau rendező munkáját öt kategóriában jelölték a legrangosabb filmes kitűntetésre, végül "csupán" a Legjobb jelmeztervezés kategóriában hozta el a szobrot.
(Jean-Paul Rappeneau-nek egyébként több kosztümös filmet kellene készítenie, az 1995-ös, Juliette Binoche és Olivier Martinezzel forgatott Huszár a tetőn című alkotása amerikai, olasz, és francia filmes díjkiosztón egyaránt eredményesen szerepelt.)

Az 1990-es filmváltozat erőssége a címszereplőt megformáló Depardieu erőteljes játéka mellett a kiváló magyar műfordítás, mely a klasszikusokon alapul, ám gördülékenységében túlmutat azokon. Mindez viszont nem sokat érne, ha jelentéktelen szinkronhangot kapnánk a nagyorrú kulcsfigurához, ám a gall színész elválaszthatatlan magyar hangja, Helyey László bravúrosat alakít! Apropó magyar vonatkozás: a filmet többek között hazánkban forgatták, így a statiszták, a színészek, de még a kaszkadőrök között is találunk honfitársat!

Az irodalomórák hozadékaként Cyrano neve nem ismeretlen hazánkban, ám sokaknál mindez kimerül a viccesen zseniális Orr-monológban. Pedig a mű tele van költészeti remekekkel. Ilyen a bajvívás közben születő költemény vagy Cyrano és Christian első találkozása, ahol ugyan figyelmeztették az orr szó használatának mellőzésére az ifjút, ám ő mégis előszeretettel és meglepően találóan szúrja be a termetes szaglószervvel rendelkező élménybeszámolójába a tiltott kifejezést. Természetesen a romantikus szószövés szerelmesei is tobzódhatnak, miközben Rostand a rímek mellett a történetvezetést és a fordulatokat sem hanyagolta el.
Nevetni, aggódni, izgulni és meghatódni – mindezeket garantálja Jean-Paul Rappeneau rendező Cyrano de Bergerac című mozija, melyért a direktor megkapta a francia Oscarként emlegetett César-díjat.
Cyrano de Bergerac – 1990, 137 perc
Főszereplők: Gérard Depardieu, Anne Brochet, Vincent Perez
Zene: Jean-Claude Petit
Rendező: Jean-Paul Rappeneau
Oscar-díj: Legjobb jelmeztervezés (Franca Squarciapino)
Tetszett a cikk? Küldd el az ismerősődnek!Hozzászólok!