#9
Honda NSX - Ferdeszemű Ferrari
Az az autó, ami több mint tíz évig gyártásban marad érdemi módosítás nélkül, az vagy nagyon jól eltalált konstrukció, vagy pedig Trabant. Nem lesz negyven millás kérdés egyik tévés vetélkedőben sem, hogy a Honda NSX-re az előbbiek közül melyik definíció illik jobban. Csak a Lamborghininél, Ferrarinál, és a hasonló kaliberű gyártóknál nézhetnek rá ferde szemmel, mert az NSX az ő babérjaikra pályázik. Joggal...

Rögtön egy helyesbítéssel kell, hogy kezdjem: a Trabi is egy jól eltalált – és a maga egyszerűségében zseniális – konstrukció, de azért mégis elég éles a kontraszt, ha az NSX mellé állítjuk. A nagyon hosszú ideig komoly változtatások nélkül gyártott kocsik jobbára olyan minimálautók voltak, mint a Renault 4-es, a Trabi, a Citroën Kacsa, vagy VW Bogár. Ezeket az árérzékeny vásárlórétegnek szánták, akiknek olyan autó kellett, ami megy, gurul, nem (vagy csak ritkán) rohad le, és indifferens, hogy mennyire menő, mennyire kényelmes, és mennyire biztonságos. Ezek a gépek addig maradtak gyártásban, amíg volt rájuk tömegesnek mondható kereslet, az pedig volt, méghozzá jó sokáig. Ez a jelenség is inkább csak régebben volt jellemző, a '80-as évek végére kezdett lecsökkenni a modellciklusok hossza minden szegmensben. A '90-es évektől napjainkig eljutottunk oda, hogy egy 5-6 éve bemutatott autó elavultnak számít, az olyan sokáig gyártott típusok, mint a 206-os Peugeot, vagy a régi Swift pedig tényleg olyan ritkák, mint árvaházban a szülői értekezlet.

És akkor erre itt van rögtön a szupersportkocsi kategóriában a Honda NSX. A japók abban az időszakban alkották, amikor a Forma 1-ben is sikert sikerre halmoztak. A '80-as évek végén a McLaren Honda mindent vitt, hülyére verték az egész mezőnyt, így nem túl meglepő módon a Honda a szériakocsik piacán is kamatoztatni szerette volna az így megszerzett jó hírét. Az utcai sportautó tervezésénél is beleadtak tehát apait-anyait, és bevetették az akkori csúcstechnikát, csupa olyan megoldást, ami akkoriban a Forma 1-ben is használtak.

Az NSX szerkezete egy önhordó térhálós alumínium váz, a karosszéria részben karbonszálas műanyag elemekből áll, a kocsi váltója hat sebességes, és a hajtásról egy 3,2 literes, változó szelepvezérlésű, 24 szelepes V6-os motor gondoskodik. A jó súlyeloszlás érdekében ezt a blokkot a vezető háta mögött keresztirányban építették be, és ez a bombabiztos futóművel párosítva rendkívül stabillá teszi a gépet. Mindezeknek köszönhetően irgalmatlan nagy kanyarsebességet lehet vele elérni, miközben a kocsi teljesen neutrálisan viselkedik, azaz nem is alulkormányzott, de nem is túlkormányzott. Határhelyzetben nagyon enyhe alulkormányzottság jellemzi, de direkt hangolják így gyárilag, hogy a tapasztalatlanabb, de ész nélkül hajtó sofőröknek is adjanak némi esélyt a túlélésre.

A motor teljesítménye 280 lóerő (a 2001 utániaké 290 lovas), ami ebben a kategóriában nem tűnik soknak, de a viszonylag könnyű karosszériának köszönhető 170 lóerő/tonnás adat már tiszteletet parancsol. Az 5,9 másodperc alatt teljesített 0-100-as sprint meg aztán végképp, így joggal eheti a penész a Ferrarit, a Lotust, és pajtásaikat. Ha mindehhez még hozzávesszük, hogy az NSX még vételárban is rájuk ver, akkor kezd érthető lenni a kocsi fogadtatása. Amerikában – a Honda észak-amerikai divíziójának, az Acurának a márkajele alatt - sikert sikerre halmozott (ilyen verdája volt a Ponyvaregényből Mr. Woolf-nak, a problémamegoldónak – ő már csak tudja, mi a jó). A sznob Európában viszont jóval hűvösebb fogadtatásban részesült, mert hát az öreg kontinensen a jó ár-érték arány inkább hátrány, mint előny ebben a kategóriában.

Ami a sportautó igazi értékét mutatja, az a köridő, ami terén viszont nincs oka szégyenkezni az NSX-nek. Versenypályán autó legyen a talpán (illetve kerekén), ami meg tudja szorongatni. Az erős motornak, a merev karosszériának, a jól tapadó futóműnek, és a kitűnő fékeknek köszönhetően a Nürburgringen mért körideje másodpercre annyi, mint a Ferrari 360 Challenge Stradalénak. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az NSX első példányai már akkor az aszfaltot szaggatták, amikor a 360-as Ferrarinak még az elődje, az F355-ös se volt sehol, akkor azért el lehet képedni. Persze nem lenne igazságos, ha nem tennénk hozzá, hogy ez egy 2001 utáni (azaz enyhén módosított) NSX Type-R mért köre, de mindenesetre így is jelzi azt, hogy mennyire brutálisan jó volt a maga idejében az NSX. A formája egy szép, dinamikus, harmonikus sportautó-külső, ami nem vesztette el az aktualitását több mint tíz év alatt sem. A lemezek alatti technika – mint a menetteljesítmények is mutatják – még mindig élvonalbelinek számít, a motor vérpezsdítő, jellegzetes V6-üvöltése pedig örök.
Tetszett a cikk? Küldd el az ismerősődnek!Hozzászólok!